Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fischl Ágnes

 

 

 

 

„Becsüld meg a kezdőt – ő semmi, de még minden lehet.”  /Forbáth Imre/


 

 

fischl-agnes.jpg

 

 

 

Mit jelent számomra a színház? Komoly emberekként komolytalanul eljátszadozni azzal, mit úgy hívunk: ÉLET. Beülünk a bársonyszékbe, hogy megismerjük önnön valónkat, a körülöttünk robogó világot, az igazságot. Pódiumon soha nincs lelkifurdalásom. Színházban sem. Egy-egy szerep álarca mögött, vagy költők sorainak hangot adva saját boldogságunkról, lelki vívódásainkról beszélhetünk tisztán és igazul. A színház emberré tesz, hisz Emberektől tanulhatunk emberekről.

 

Egészen kicsi lány voltam, mikor magamba szívtam a zsinórpadlás és a deszkapadló közti csodavilág minden boldogságát. Először néptáncos-, majd versmondóként mutattam meg magam a közönség előtt. Szerettem volna színházat csinálni. Olyan embereket találni, akikkel tanulhatok. Sajnos idő, és kellő önbizalom híján a „mániákus néző” szerepe jutott nekem. Egyre többet olvastam, mindent tudni akartam színházról, színészetről, előadásokról, előadókról. Nem bírtam tovább. A rengeteg pozitív elbeszélés a Talpalatnyi Színházzal kapcsolatban megerősített abban, hogy köztük a helyem. Nem is haboztam tovább. Egy újabb álom megvalósításának útjára léptem.


Itt próbálom ki magam először játékban. Egy kedves barátom mondta ezeket a szavakat: „Ahhoz, hogy az ember repülni tudjon, meg kell tanulni járni és megállni. Nem lehet mindjárt repülni.” Felálltam. Ezzel a kis csapattal megtanulhatok járni, hogy egyszer én is érezzem a repülés boldogságát.

 

A mappában található képek előnézete A Társulat