Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tóth Dávid: A Talpalatnyi Színház

„Tudod, mit jelent a talpalatnyi szó?

A talpal ige származéka, jelentése: egylépésnyi, nagyon kicsi.” – olvasható a Talpalatnyi Színház honlapján, a társulat bemutatkozásában, mely így folytatódik:

Számunkra viszont azt jelenti, hogy egy maroknyi fiatal összejön és színházat csinál. Igazi színházat, még ha csak talpalatnyit (nagyon kicsit) is. Olyan időket élünk, amikor egy kis színház nagyobb csodákat művelhet, mint egy kőszínház.”

És milyen igaz. Az elmúlt cikkben írtam a törekvés és a cél elengedhetetlen fontosságáról, és arról, ha ez a két dolog hiányzik, bármilyen eszköz kevés, hogy színház szülessen. Ez azonban visszafelé is igaz: ha jelen vannak, lehet egy színház bármilyen talpalatnyi, a siker biztosan nem lesz az.

A lelkes fiatalok alkotta társulat Almásfüzitőn tartja a visszaszámlálást, hogy megtartsa az elsőt megelőző „nulladik” premierjét. Az alábbiakban Lakatos Ádámmal, a színház egyik vezetőjével olvashatnak beszélgetést.

 

Ádám, régóta ismerjük egymást, de szeretném, ha most mégis mondanál néhány szót magadról, amit a leginkább fontosnak tartasz.

1988-ban születtem Budapesten. Egy szemesztert jártam végig a Szegedi Tudományegyetem történelem szakán, ezután a Shakespeare Színművészeti Akadémián szereztem színész képesítést. Jelenleg a Talpalatnyi Színház mellett egy színkört vezetek az egyik váci gimnáziumban. Fontosnak tartom elmondani, hogy barátom, Szűcs József, a társulat másik vezetője nagyon fontos alapkövet jelent az életemben, hiszen a barátságunk mellett neki köszönhetem, hogy soha nem kerültem távol a színháztól, még akkor sem, amikor éppen úgy döntöttem, hogy Szegedre megyek történelmet tanulni.

 

Hogyan alakult a Talpalatnyi Színház? Mesélj az előzményekről.

A színház voltaképpen a 2005-től fogva, Almásfüzitőn tartott, Szűcs József által vezetett egyhetes-tíznapos drámatábor eredménye. Ezen táborban minden évben összegyűlnek a többségében Komárom-Esztergom megyében élő amatőr színjátszók, illetőleg színészpalánták, hogy egy hét alatt egy darabot hozzanak létre. A táborokat nagyon sűrű program jellemzi, mindennapos, nyolc órás intenzív próbákkal, ráadásul a résztvevők a szövegeket sem kapják meg a tábor első napjáig, mindez pedig nagyon komoly igénybevételt, de nagyon hasznos tréninget jelent mindenki számára. Idén már a hatodik tábor került megrendezésre, és mivel mindegyik esemény nagy sikernek örvendett, arra gondoltunk, érdemes lenne a tevékenységünket akár szervezettebb formában is művelni. Az almásfüzitői Petőfi Sándor Művelődési Ház felkarolt bennünket, és azt mondta, helyet biztosít számunkra, ha mi is biztosítunk számukra havonta két előadást. Úgy gondolom, erre a bizalomra azzal szolgáltunk rá, hogy minden évben nívós és magas színvonalú előadásokat voltunk képesek produkálni a füzitői színpadon. Idén volt az első alkalom, hogy nem Almásfüzitőn, hanem Viszákon léptünk fel egy programsorozat keretében, melynek védnöke Szarvas József volt. Ez az előadás aKépzelt riport egy amerikai popfesztiválról volt, mely egyben a Talpalatnyi Színház nulladik bemutatója is lesz szeptember 25-én, a társulat pedig ezen eseménytől fogja datálni tényleges működését.

 

A társulat tagjait az említett drámatáborban résztvevők képezik?

Zömmel igen, de olyanok is vannak, akik nem vettek még részt egy táborban sem, egyesek pedig alkalmanként, egy-egy szerepre meghívott vendégként működnek közre a munkánkban. A társaság egyébként igen vegyes, vannak, akik még húsz évesek sincsenek, vannak, akik a harmichoz közelítenek, illetve a színpadi tapasztalat is más és más mindegyiküknél. Egyik közös mindannyiukban, hogy sokan távol élnek Almásfüzitőtől, csak éppen a környéken járnak iskolába, azonban ők a hétvégére korlátozódó otthoni szabadidejükből is képesek áldozni a színházra, hiszen mi hétvégenként tartjuk a próbáinkat. Ezért nagy tiszteletet érdemelnek mindannyian.

 

Való igaz. Összeköt benneteket a színház iránt érzett szenvedély.

Így van. Elmondanám, hogy a társulatot alkotó egykori drámatáborosok valójában egy második generációt képeznek. A táborok csapatának az összetétele ugyanis az évek alatt teljesen kicserélődött. Az akkori tizenöt-tizenhat évesek felnőttek, tanulni mentek, aztán a helyükbe mások érkeztek. És bár a táborokat mindig is jellemezte a résztvevők lelkesedése, az első generációs időszakban a közösen eltöltött időt inkább a szórakozás jellemezte, amely mellett egyébként valamiféle színházat is létrehoztunk (halvány mosoly.) A mostani generáció azonban érettebben, felnőttebben tekint a közös munkára, érzik az alkotás súlyát is, ugyanakkor mégis képesek vagyunk még mindig remekül szórakozni, amellett, hogy sokszor a végkimerülésig hajszoljuk egymást. Minden esetre boldog vagyok, hogy ilyen lelkes, szenvedélyes és egyben komoly emberekkel dolgozhatok.

 

A színház.hu a Talpalatnyi Színházat alternatívként jelölte meg. Úgy tudom, nem ti tituláltátok így magatokat, de akkor vajon miért így tűntettek fel benneteket?

Ezen mi is sokat gondolkoztunk. (nevet) Most hogy így megkérdezed, talán azért, mert annak idején látták A legyek ura előadásunkat…

 

Miért, az olyan alternatív volt?

Igazából nem is maga az előadás, hanem inkább az esemény volt az. Voltaképpen két előadás volt. Kétszer 45 percben mutattuk be a történetet, az első felvonás az én változatom, a második pedig Szűcs József rendezése volt, értelemszerűen mindketten a saját magunk színházlátása szerint dramatizáltuk és vittük színre a regényt. Ennek az érdekessége az volt, hogy míg József klasszikusabb színháznézetet vall, addig én inkább modernebbet. Így kétféle feldolgozást láthattak egyazon estén egyazon történetből. Ami József előadásában benne volt, az enyémben nem feltétlenül, és ez persze oda-vissza igaz volt. A nézők így több aspektusból kaphattak képet a történetről.

 

Ha azt kérdezem, mi a célotok, mit felelsz?

Mint tudjuk, Tatabányán és Komáromban is működik színház, Almásfüzitő pedig e kettő között helyezkedik el. Szeretnénk, ha ezen a területen is minőségi előadások lennének látogathatóak, ráadásul elérhető áron, és büszkék lennénk rá, ha ezt a lehetőséget mi teremthetnénk meg a közönség számára. Emellett színjátszó fesztiválokon is szeretnénk megjelenni, valamint szeretnénk felnőtt, akár ismert színművészekkel is közösen dolgozni. Ez novemberben, A helység kalapácsa című előadásunkon máris létrejönni látszik, hiszen a Győri Nemzeti Színház örökös tagját, Bende Ildikó művésznőt már sikerült megnyernünk a szemérmetes Erzsók szerepére. Fontos célunk, tervünk továbbá, hogy beavató színházi órákat hozzunk létre, mely során iskolások nyernének betekintést egyes próbáinkra, így megismerkedhetnek, rálátást nyerhetnek a színházi alapfogalmakra, alkotófolyamatra, képet kapnának általában a színházi működésről.

Mindezek mellett legalább ilyen fontos, hogy élvezzük, amit csinálunk, és miközben magunkat szórakoztatjuk, a közönséggel is ugyanezt tegyük a magunk öröme által.


Úgy legyen. A társulatról, műsortervről és fellépési időpontokról a   

www.talpalatnyiszinhaz.eoldal.hu oldalon tájékozódhatnak.

(The Tha 2010. szeptember)

 

A mappában található képek előnézete Így dolgozunk mi