Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Talpalatnyi Színház

Tizenhét voltam. És megérintett akkor valami. Nem az a fajta érintés volt, amitől egy furcsa zajokkal teli sötét szobában retteg az ember, hanem az a fajta, amit vakon követnénk, nem kérdezve sem a honnan-t, sem a hová-t…

Tizennyolc voltam. És bárki kérdezte akkor, azt válaszoltam: Megélni életeket, sorsokat, melyek sosem lesznek a részem, melyek másnak jutottak, de egy picit most az enyémek lehetnek, máshonnan, máshogyan figyelni és mutatni a világot. Akkor mindent feltettem volna rá…

Húszéves voltam. És azt hittem akkor, sikerült. Ott álltam a többiek közt – utolsó név a színlapon –, és azt gondoltam, az az öt perc, amit fényektől vakon a színpadon töltöttem, elég ahhoz, hogy megjegyezzenek. Azt képzeltem, mint bárki más, aki csak látja, milyen egyszerű ez, még szépnek sem kell lenni hozzá…

Huszonkettő voltam. És tudtam akkor, hogy vége. Fájt, de nem sírtam utána. Én akartam kiszállni. Tudtam már, mint bárki más, aki éli, hogy nehéz. Iszonyú. Embert romboló. És gyönyörű. Attól olyan elviselhetetlen…

Huszonöt voltam. És hiányzott. Talán akkor először. Vissza akartam kerülni. Mint marionett, ki tehetetlen karral az elszakadt madzag után kapna. Próbálkoztam, küszködtem, küzdöttem. Reméltem (mert azt meghalni utoljára hagyom). Ha lehetett, visszacsempésztem életembe. Egy vers, egy dal, egy monológ…

Harminckettő. Amolyan józsefattilai kor. Barátaim vannak. Csodálatosak, tehetségesek. Elszántak vagy megszállottak. És nem mondtak nemet, mikor megkérdeztem tőlük. És nem gondoltak hülyének. És nem gondoltak őrültnek. Félték,tudták, talán nagy fa ez a mi fejszénknek. De ha együtt feszülünk neki…

És most… Talpalatnyi helyen, talpalatnyi társulattal, talpalatnyi csodákra szánva… Talpalatnyi Színház. Itt Almásfüzitőn. A Petőfi Művelődési Házban, annak teljes bizalmát élvezve. Felkészülve rá, hogy ősszel először húzzuk fel a függönyt, hogy megéljünk életeket, sorsokat, melyek sosem lesznek részeink, melyek másnak jutottak, de egy picit majd a mieink lehetnek, hogy máshonnan, máshogyan figyeljük és mutassuk a világot…

 

eSzJé

(Almásfüzitői Hírek 2010. július)