Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MINDENKI MÁSKÉPP HAZUDJA

 (önkritika a Talpalatnyi Színház legújabb bemutatójáról) 

Elmesélem, mi történne, ha egyszer rossz helyre ültetnénk a nézőt. Mondjuk a színfalak mögé. Kellékekkel, jelmezekkel, izgalmakkal zsúfolt világban lelné magát hirtelen. Jobbra egy súgóba botlana, balra egy másikba, orra előtt köntöst öltő színészek és színésznők próbálnának tért s időt nyerni, tépett hajú, fehérre sápadt, utolsó energiáit égető rendező útját igyekezne nem keresztezni; úgy általában szólva tehát teljes lenne a felfordulás. Így látná legalábbis az ő szemei által. Ha azonban állandó jegye lenne ide, megszokná, s belátná, így megy ez.

            A Talpalatnyi Színház Érdekhazugságok című, legújabb bemutatójának kulisszák mögöttjét a fenti módon tudnám ábrázolni. Embert, s színészt próbáló munkafolyamat végén nyílt ránk a függöny, s bár kinézni a színpadról nem szabadna, mi azért meg-meglestük, hány szék maradt üresen. Vagy inkább hányat foglaltak el. Öröm volt látni, hogy a március eleji két előadás egyaránt szép számú nézőt vonzott. Volt, aki duplázott is.

           A darabot jegyző Brandon T. Hopkins kevésbé ismert színházi szerző, s bár neve megtévesztő célzatú, valójában magyar embert takar. Zónai Tibornak hívják. Rendezőnk, Varga József – ki e minőségében debütáns – bukkant rá a műre, s választása helyességét illetően percnyi kétségünk sem volt. A bűnügyi történet – mint tudjuk – Poe, talán Hoffman óta népszerű műfaj, s minden korra jut egy-egy, néha több-több időtálló művelője. Nem sorolom.

Inkább az előadásról. Kicsit talán idegennek tűnhetik a közeg, de mélyebbre ásva azt láthatjuk, hűséggel bír jelenünkhöz. Maffiakapcsolatok, összeesküvések, bérgyilkosok és –tolvajok, kicsi drog, kicsi szex, érdekek, no meg hazugságok, ez az, ami a színpadról visszacseng. Ahogy esténként a híradóból is. Hopkins mindezt egybegyúrta, irodalmizálta, s talán, hogy ne érezzük annyira testközeliségét, adott hozzá némi amcsi jelleget. Helyszín egy nyaraló, háttérben a tenger zúg, és sorra bukkannak fel hétköznapjaink figurái, kik néha csupán tengni-lengni látszanak, élvezni a hely s az idő nyújtottákat, ám szépen lassan feltárul Janus-i kétarcúságuk. Dióhéj bezárva. Mesélnék többet is a darabról, de nem kenyerem a poénok lődözése. Talán annyit még, akad benne nehány meglepő fordulat. Nézzék meg!

            Mi fellélegeztünk. Munkánk gyümölcse beért; legyen bár ez a gyümölcs fanyar egyeseknek, tudjuk, sokaknak édes. Számunkra biztosan az. És ezt nem érdekből mondom. Nem is hazudom.

eSzJé

 

A mappában található képek előnézete Olvasópróba