Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Interjú Nagy Rebekával

2013.03.06

 

 

rebeka.jpg

Nagy Rebeka a Talpalatnyi Színház 20 éves ifjú tehetsége. Jelenleg Óbudán tanul az Edutus Főiskola gazdaság, turizmus, vendéglátás szakán. A Süttőn élő lánynak az iskola mellett természetesen a színészkedés tölti ki az életét.

 

Hogyan estél szerelembe a színházzal?

Az általános iskolában kezdődött drámaórán, ahol a Négyszögletes kerek erdőből játszottunk el egy jelenetet. Akkor volt az első pillanat, hogy rájöttem: jé, ez nekem tetszik. Ebből akkor még nem lett semmi, de ott éreztem először, hogy nekem ez tetszene.

 


Mi volt az, ami mégis a színház felé vitte az utad?

A tatai Eötvös Gimnáziumban ismerkedtem meg Szűcs Józsival, aki az iskolában tartott drámaórákat. Ő említette, hogy Almásfüzitőn szokott tartani nyári színjátszó táborokat. Elmentem, aztán évről évre visszajártam. Később Józsi kitalálta, hogy mi lenne, ha ez a kis csapat év közben is együtt dolgozna, mert minden évben az volt a vége ezeknek a táboroknak, hogy jött a sírás-rívás, hogy akkor most megint egy évet kell várni arra, hogy összehozzunk egy darabot. Így megalapítottuk a társulatot. 



Tulajdonképpen te is az egyik alapító tagja vagy a Társulatnak. Milyen szerepet foglal el az életedben most a színjátszás: hobbi, vagy komolyabb céljaid is vannak vele?

Volt egy időszak, amikor komolyabban szerettem volna vele foglalkozni. Jelentkeztem is a Színművészetire és Kaposvárra. Nem vettek fel, ezért úgy gondoltam elkezdek egy másik iskolát, aztán majd meglátom, hogy újra próbálkozom-e vele vagy sem. Egyelőre szeretném elvégezni ezt az iskolát és biztos állást szerezni. Később pedig ki tudja, talán jelentkezem egy színi tanodába. 

 

A színészi ambícióidat akkor itt éled ki a Talpalatnyi Színházban?

Igazából nekem nagyon nagy álom a színészkedés, hogy színésznőnek érezhessem magam. Ezzel, hogy itt van ez a társulat, még ha kicsinek is, és amatőrnek is, de színésznőnek mondhatom magam. Nekem ez egyfajta magabiztosságot ad. Nagyon szeretem csinálni, fontos része az életemnek. Ugyanúgy van itt is próbafolyamat, ugyanúgy kiállok a színpadra, ugyanúgy megtapsolnak, tehát sokban nem különbözik ez sem a nagy színháztól. Szóval igen, egyelőre úgy érzem, hogy a Talpalatnyi Színház kitölti az életemet. 

 



 

szpetivel.jpg

Szemes Péterrel

A nagy színháztól talán csak annyiban különbözik, hogy itt a csapat egy remek kis közösséget alkot…

Én úgy érzem, hogy ez a csapat egy nagy család. És ez a család a színháznak szenteli az életét. Nagyon remélem, hogy ez így is marad a jövőben is. Tavaly sokan kénytelenek voltak elhagyni a társulatot és volt egy pillanat, amikor úgy éreztem, hogy vége lesz ennek az egésznek. De nagyon örülök, hogy nem így lett.  Hiába vagyunk kevesen, akkor is ugyanúgy folytatjuk és csináljuk a darabokat. 

 

Az elmúlt években bizony elég sok darabot színpadra vittetek már. Milyen szerepek találtak meg eddig?

Többnyire szerelmesebb szerepeket kaptam, bár igazából nem tudom, hogy, miért, szerintem ez a karakter típus nem áll hozzám közel. De Józsi valamiért ezt látta bennem. Mikor először voltam táborban, Júliát játszottam. Ekkor azt mondta, szerinte jól áll nekem, és ő ezt a nagyon látja bennem. Később Molnár Ferenc Ibolyájában is játszottam, ezt a darabot egyébként különösen a szívembe zártam.

De persze voltak más jellegű szerepeim is. A Legyek urában például Röfit alakítottam, aki egy esetlen, szerencsétlen figura volt, illetve a karácsonyi darabunkban egy hisztis feleséget kellett játszanom. Ez is egy újdonság volt, és Józsi azt mondta, hogy igazából ő is meglepődött, hogy egy ilyen szerep is jól állhat nekem.

 

Van valamilyen szerepálmod?

Nagyon szeretnék egyszer egy vérbeli gonosz szerepet is eljátszani, azt nagyon szívesen kipróbálnám. De most is jön egy-két izgalmasabb darab, mint például ez a mostani Érdekhazugságok, amiben Dorindát alakítom. Egy másik darabban pedig majd egy katonatisztet kell játszanom.

 

Az Érdekhazugságok című darabban Dorinda sem az a kislányos szerelmes szerep. Mit kell tudni erről a karakterről?

Valóban Dorinda elég érdekes figura. Egy kicsit olyan, mintha kettős személyisége lenne. Az egyik pillanatban nagyon melankolikus, elmélázik a múlton, aztán hirtelen felpörög, és a jelenéről kezd beszélni. Egyértelmű, hogy nem teljesen stabil az elmeállapota, tekintve, hogy lelő egy másik lányt a színpadon. Nem teljesen normális a csaj, épp ezért kihívás. Érdekes azt eljátszani, ahogy egyik pillanatról a másikra változik a személyisége.

 

petivel2.jpg

Szemes Péterrel

 

Nehéz mindezt megvalósítani a színpadon?

Ez az első próbánk, hogy én játszom Dorindát. Amikor tavaly elkezdtük próbálni a darabot, akkor rendező segédként és súgóként voltam itt. Amikor nem volt itt valamelyik színész, én ugrottam be szövegkönyvvel, de akkor igazából nem gondoltam bele, hogy hogyan játszanám el a karaktert. Most majd kiderül mennyire nehéz, biztos, hogy nem lesz egyszerű, de azért remélem, megbirkózom vele.

 

Mennyire zártad a szívedbe ezt a darabot?

Nekem eleve az nagyon tetszik benne, hogy 6 szereplő van, és nincs az, hogy ebből kettő főszereplő, a többi pedig mellékszereplő. Hatan csináljuk, és mind a hatan úgy érezhetjük, hogy egyenrangúak és fontosak vagyunk. A másik, ami nagyon tetszik a darabban, az a bonyolult cselekményszál. Az utolsó három jelenet az időben korábban játszódik, mint a darab csúcspontja, itt kapja meg a néző azt a plusz információt, ami helyre tesz mindent. Az a jó, hogy Varga József, a darab rendezője tényleg nagyon eltalálta, hogy melyik színészhez melyik karakter illik, hogy kinek mi áll jól, és ez egyszerűbbé és jobbá teszi a munkát.

 

 

„ Jó együtt dolgozni”. Mi lenne az az egy szó vagy kifejezés, amivel jellemeznéd ezt a csapatot?

Egy nagy család.

 csoport.jpg